szülő-gyerek kapcsolat

A Z-generáció szülöttei, bár otthonosan mozognak az online térben és a hagyományos iskolai oktatásnál talán jobban élvezik a jelenlegi, „szabadabb” homeschool-t, életkoruknál fogva arra rendeltettek, hogy függetlenedjenek a szülőktől, a barátaikkal lóghassanak, és tervezhessék a szép, új jövőt.

A karanténnal járó korlátozottságot, és a szülőkkel való összezártságot sokan úgy élik meg, mint egy nemrég szárnyra kapott sasfióka, aki épphogy elkezdte felfedezni a távlatokat, és egyik pillanatról a másikra, PUFF, meglőtték az egyik szárnyát.

A kommunikáció olyan, mint a főzés. Mindenki tudja és csinálja valahogy és persze minden húsleves fogyasztható, de óriási különbség van egy sietősen összedobott és egy művészi gonddal elkészített étel között.

A kommunikáció művészetét értelemszerűen nem lehet egyetlen blogcikkből elsajátítani, én már hosszú ideje tanulom, gyakorlom, oktatom és mégis naponta jutok arra a megállapításra, hogy van még hova fejlődni. De választom. Újra és újra. Mert mint minden a világon a kedves beszéd is választás és gyakorlás kérdése.