Erősek ők persze, gyorsan regenerálódnak és van egy másik, virtuális szárnyuk is, de ha maradt még erőnk, támogassuk őket a helyzettel való megküzdésben!
Íme, néhány hasznos stratégia:
ADJUNK TERET A CSALÓDÁSUKNAK ÉS A SZOMORÚSÁGUKNAK!
Lehet, hogy a suli könnyebb és élvezhetőbb, illetve a barátaikkal idáig is remekül elcsevegtek telefonon, de ne becsüljük alá a veszteségeiket! Leoffolt események/bulik/kalandok, amikre hónapok óta készültek, bizonytalanságba merült tervek, amikről annyit álmodoztak, félig-meddig kialakult szerelmek, amik most „lógnak a levegőben”.
A kamaszoknak minden joga megvan ahhoz, hogy csalódottak, szomorúak és/vagy mérgesek legyenek, ezért adjunk rá lehetőséget, hogy kifejezzék fájdalmukat és navigáljuk őket EGYÜTTÉRZŐEN.
Amikor el vannak keseredve, panaszkodnak, dühöngenek, ne vegyük személyesnek, ne görgessük a vitát a végtelenbe, hanem mély levegő, sóhaj és jobb ennyit mondani:
„Sajnálom, hogy így alakult, kicsim! Utálom látni, hogy ilyen sokat veszítettél, ilyen hirtelen. Bárcsak tudnék valami okosat mondani, vagy könnyíteni! Túl leszünk rajta, ígérem, - bár ez most nem segít sokat, tudom.”
Az introvertáltabb kamaszoknak ezen kívül hasznos segítség lehet, az alábbi érzelmeknek teret adó, átgondolós-kitöltögetős PDF (kapcsolódó termék).
VÁLLALD AZ ELVEID MIATTI SÚRLÓDÁSOKAT!
A kijárási és érintkezési korlátozásokról való vélekedések alapvetően kétfelé osztják most a társadalmunkat. Vannak családok, akik szigorúan ragaszkodnak az előírások betartásához és vannak, akik lazábban veszik a szabályokat.
Attól függően, hogy a barátok/szerelmek szülei, melyik hozzáállást képviselik komoly súrlódások lehetnek közöttetek. „Ha Petyának lehet, nekem miért nem?”, „De mindenki ott lesz, nem érted?”,„Csak beszélgetünk, anyuuu! Semmi puszi, semmi ölelés!”
Nem célom megmondani, hogy mi a helyes és mi a helytelen választás, engedjük vagy ne engedjük a gyereket a barátaival találkozni, hiszen ezt minden szülő szíve-joga eldönteni, itt inkább ahhoz kívánok támogatást adni, hogy hogyan beszéljünk a gyerekkel a saját nézőpontunkról úgy, hogy közben ne tiporjuk sárba az érzéseit.
Ha Te felelősségteljes szülőként komolyan veszed az előírásokat, nincs könnyű dolgod, de nagyjából ezt tudod mondani:
„Tudom, hogy más szülők engedik bulizni a gyerekeiket, és én is szeretném, de kérlek, fogadd el, hogy nem tudom támogatni ezt a választást, mert egész egyszerűen nem összeegyeztethető azzal, amit a szakértők mondanak. Sajnálom.Tudom, hogy mérges vagy rám emiatt és minden okod meg van rá. Én sem örülök ennek. Annyit tudok tenni, hogy ha a helyi biztonsági előírások megengedik, nyitottan meghallgatom a javaslataidat, megpróbálok túllépni a félelmeimen és fontolóra veszem, hogyan tudnátok találkozni személyesen.”
ADJUNK TERET A MAGÁNÉLETNEK!
Tegyük világossá a gyerek számára, hogy üdvözöljük a társaságát, de ne vegyük személyes sértésnek, ha épp egyedül akar lenni a szobájában! Ha az otthonotokban nincs külön szobája, most különösen fontos lenne, hogy átmenetileg alakítsátok úgy a teret/bútorokat, hogy legyen egy saját, legalább jelképes külön szférája, ahová elvonulhat néha.
AZ ONLINE INTERAKCIÓ FONTOS, DE NEM A LEGFONTOSABB.
Mivel a gyerekünk nem láthatja személyesen a barátait, érthető, hogy sokat ül gép előtt vagy többet telefonozik, de most is ügyeljünk arra, hogy a digitális technológia ne menjen az egészséges fejlődés rovására. Az alvás, a produktív munka és tanulás, a testmozgás és a családtagokkal való interakció teljesen ésszerű elvárások.
Ha a közös időben, mondjuk családi étkezésekkor, szeretnéd jobban elmélyíteni a családi interakciót és megismerni egymás gondolatait, érzéseit, szükségleteit és elvárásait, jó szívvel javaslom a megjelenés előtt álló új Családi beszélgetőkártyánkat (megjelenés: 2024. május).
KEZELJÜK A KAMASZT PROBLÉMAMEGOLDÓ PARTNERKÉNT!
Senki nem tudja mit hoz a jövő, hogyan fog alakulni az életünk egy hét, vagy akár hónapok múlva, ezért nincs mire várni, teremtsünk közösen egy mindenkinek elfogadható új rendet a káoszban! Ahelyett, hogy kész megoldásokkal, szabályokkal, napirenddel rukkolnánk elő, kérjünk segítséget a fiataloktól és együtt tegyük könnyebbé / elviselhetőbbé / derűsebbé a hétköznapokat! A kamaszok hálásan fogadják, ha be vannak vonva a saját életüket érintő kérdésekbe és sok esetben kreatívabb és innovatívabb ötleteik vannak, mint nekünk.
- A mindig morcos, mérgelődő gyerektől például megkérdezheted, hogy hogyan szeretné megélni a teljesen jogos haragját és mi tenné neki könnyebbé, hogy elfogadja az elvárásainkat.
- Az időben totálisan elúszó fiataltól megkérdezheted, hogy hogyan nézne ki neki egy ésszerű napirend? Mik a számára legfontosabb dolgok most és hogyan tudna időt/módot találni ezekre napi vagy heti rendszerességgel? (pl. barátok, család, tanulás, szórakozás, testmozgás, pihenés stb.)
- Ha a testvérek közötti állandó vita és veszekedés megy az agyadra, nyugodtan ültesd le őket egy asztalhoz, mondd, hogy ez így nem mehet tovább és javasold, hogy találjatok ki valami mindenkinek működő megoldást a békésebb együttéléshez.
VÉGÜL A GONDOK ÉS KORLÁTOK MELLETT, TEREMTSÜNK HELYET AZ ÖRÖMNEK IS!
A kamaszok nem buták, a sok veszteség mellett nyilván tudatában vannak a jelen helyzet pozitív hozadékaival is. Megúsztak olyan dolgokat, amiktől tartottak, „felmentést” kaptak olyanok felelősségek alól, amiket nem akartak megcsinálni, nem kell minden nap találkozniuk azokkal, akiket ki nem állhatnak, kipihenhetik magukat, korlátlanul nézhetik a sorozatokat stb. Nem baj, ha örülnek ezeknek, sőt üdvözlendő!
Ha szeretnéd megtudni gyermeked mennyire „boldog” a különböző életterületeken, mi hiányzik neki, és támogatnád őt a pozitív változásban, használhatjátok ezt a letölthető "Pozitív változásterv"-et.