szülő-gyerek kapcsolat
Semmibe vesz a gyerekem, nincs rá hatásom. Mit tegyek?
Kedves Enikő, Spiribuuu!
Úgy érzem, elértem a határaimat. Nem tudom, hol rontottam el, de a 12 éves fiam úgy bánik velem, mintha egy senki lennék. És ami még rosszabb: nem tudom, hogyan változtassak ezen.
Minden reggel ugyanaz a harc megy. Szólok neki, hogy keljen fel, de csak morog, a fejére húzza a takarót, és ha újra próbálkozom, rám förmed: „Hagyjál már békén, úgyis később megyek!”
Bánj kedvesen magaddal és másokkal! 5 ingyenes munkalappal a Sárga Naplóból
Hogyan kezeld a bolti hisztit?
Kedves Spiribuuu!
Tegnap a Sparban vásároltunk Áronnal, a négyéves kisfiammal. A karácsony után még maradt néhány játék a polcokon, köztük egy hatalmas Transformersz-robot, amit Áron azonnal kiszúrt magának. Amikor közöltem vele, hogy nem vesszük meg – hiszen annyi mindent kapott az ünnepek alatt –, kitört a vihar.
Miért és mire jók a beszélgetőkártyák?
Utálsz veszekedni a gyerekeddel, de mégis megteszed, ha kell?
Itt a nyár, és és olvad minden befagyasztott düh
A pszichológusok, érzelmi gyógyítással foglalkozó szakemberek már egy ideje azt szajkózzák, hogy érezni ér, és hogy minden érzelem helyénvaló. Legyen az harag, fájdalom, félelem, szomorúság... Mindez elvileg oké. Én is olvastam... Ugyanakkor nem tudom, ti megfigyeltétek-e, de jómagam a megértés ellenére sokszor mégsem érzem okénak:
Elegem van a küzdelemből! Önnyugtató mondatok (nemcsak) szülőknek
Sokat olvasok arról, hogy amikor a gyerek ideges, kivágja a hisztit és „elmentek neki otthonról”, akkor a szülőnek nem szabad belemenni a transzába, hanem meg kellene őriznie a nyugalmát, sőt, a gyereket is hozzá kéne juttatni ehhez az állapothoz... – amit agyilag ugyan felfogok, na de a kivitelezés... Nekem ez magas! A probléma ott kezdődik, hogy magamat sem tudom kivonni az idegbajból, akkor hogyan segíthetnék neki? Tudnál erre tanácsolni valami kézzel foghatót?" R. Móni.
Az örökzöld dilemma: (elég) jó szülő vagyok?
Ahány anyával vagy apával beszélgetek, annyi ítéletet hallok a szülőségről.
- Nem értem miért viselkedik így ez a gyerek, pedig én úgy érzem jó anyja vagyok, a lelkemet is kiteszem érte.
- Szerintem én nem vagyok anyának való. Szörnyű, ahogy üvöltözök a gyerekeimmel.
- Először az ekcéma, most az allergia meg a székrekedés. Mit csinálok rosszul?
- Nem érdekli semmi. Akármit mondok vagy teszek meg se hallja. Biztosan én rontottam el, de már nem érdekel. Fáradt vagyok...
Tele a hócipő... de mivel?
Talán túl sok változás volt mostanában, talán végre itt a tavasz, közeledik a tanév vége és minden iskolás gyerek és (tanár) fárad. De az biztos, sokat hallom mostanában, hogy „elegem van”, „besokalltam”, „tele van a ...” kifejezéseket gyerekektől, felnőttektől egyaránt.
Mivel a kicsik még nehezen fejezik ki az érzéseiket (a kamaszok meg nem szívesen), készítettem néhány képkártyát a 6-14 éves korosztály legjellemzőbb életterületeiről, hogy mi, gyerekekkel foglalkozó szülők és szakemberek valamivel pontosabb képet kaphassunk arról, hogy mivel is van tele az a ... hócipő?
Mi a gyermeknevelés legnehezebb része?
Igen, van a 24 órás készenlét, mint szüntelen éberség, az éjszakai műszak, a folyamatos aggodalmak, az állandó kupi, majd ahogy gyarapodik a gyerekek száma: az eltérő akaratok ütközése és a ki-kivel-hova-mikor őskáosz... mégis a gyereknevelés legnehezebb része (legalábbis számomra) valami jóval mélyebb és húsbavágóbb dolog:
A pusztító énemmel való találkozás.