indulatos viselkedés_ önkontroll

Kedves Spiribuuu!

Tegnap a Sparban vásároltunk Áronnal, a négyéves kisfiammal. A karácsony után még maradt néhány játék a polcokon, köztük egy hatalmas Transformersz-robot, amit Áron azonnal kiszúrt magának. Amikor közöltem vele, hogy nem vesszük meg – hiszen annyi mindent kapott az ünnepek alatt –, kitört a vihar.

Iskolapszichológus foglalkozásaim keretén belül gyakran játszom a gyerekekkel "bolond iskolásat", vagy „idegesítően viselkedőset”, hogy a nevetésen és az örömön keresztül oldhassam az iskolai stresszt, és játékosan taníthassak nekik alapvető dolgokat a társas érintkezés bizonyos szabályairól.

Azon túl, hogy a túlzások és a bolondozás fokozza az együttműködési készséget és gyógyító nevetéssel járnak együtt, még egy meglepő hozadéka lett ezeknek a játékoknak. A gyerekektől kapott „idegesítő viselkedés” játékötletekből szép lassan összeállt egy listám arról, hogy mi az, amit általában bizarrnak és zavarónak ítélnek az osztálytársaikban.

A pszichológusok, érzelmi gyógyítással foglalkozó szakemberek már egy ideje azt szajkózzák, hogy érezni ér, és hogy minden érzelem helyénvaló. Legyen az harag, fájdalom, félelem, szomorúság... Mindez elvileg oké. Én is olvastam... Ugyanakkor nem tudom, ti megfigyeltétek-e, de jómagam a megértés ellenére sokszor mégsem érzem okénak:

Cápa Cintia, Troll Borisz, Plüss Emil, Pirospont Annabell, Páncélos Zita, Sünös Vincenzo és osztályfőnökük Hosszútűrő Miklós a szereplői az új könyvsorozatnak, amin idén dolgoztunk, és örömmel jelentem be, hogy végre megjelent, és immár kézzel fogható!

A Spiribuuu Suli könyvsorozat valódi „szerelemgyerek”, és mivel az az álmom, hogy minél több általános iskolai osztályban és családban megismerkedjenek vele, röviden bemutatnám az egyes köteteket.

Fogadjátok szeretettel legújabb termékünket, a GOROM BANYA SZELÍDÜL kártyajátékot! 

A gyerekeknek kezdetben nem okoz gondot az intenzív indulatok kifejezése. Haragjukban a legnagyobb természetességgel vetik magukat a földre és bűntudat nélkül törnek játszótársuk életére egy homokozólapáttal. Előbb vagy utóbb azonban, mind a felnőttektől, mind a kortársaktól a legtöbben megtanulják, hogy a fékevesztett mérgelődés nem díjazott viselkedés.

Az előző írásomban olyan légzőjátékokat, lazító játékokat és megküzdéses játékokat listáztam melyeket szülőként fel tudtok használni a kis méregzsákok lenyugtatására, itt pedig összeállítottam egy letölthető segédletet ahhoz, hogy hogyan tudjátok otthon átbeszélni és picit tudatosabban feldolgozni az agresszió témakörét ovis és kisiskolás korú gyerekekkel.

Miért fontos ez?

Mostanra nagyjából minden szülő tapasztalja, hogy a gyerekek bár könnyedebben és  rugalmasabban álltak a változáshoz, az izoláltság és a bezártság náluk is felcsavarta az érzelmek intenzitását.

Mindenkinek mondom, hogy teljesen rendben van, ha mostanában feszültebbek, irritáltabbak, többet panaszkodnak, gyakrabban pityeregnek, sűrűbben veszekednek, jobban félnek vagy épp unalmukban nyűgösködnek, hiszen mi is pont így vagyunk ezzel, de ettől még nyilván nem könnyű velük, és sok szülő szeretne konkrét eszközöket arra, hogyan csillapíthatná a kedélyeket.

A kommunikáció olyan, mint a főzés. Mindenki tudja és csinálja valahogy és persze minden húsleves fogyasztható, de óriási különbség van egy sietősen összedobott és egy művészi gonddal elkészített étel között.

A kommunikáció művészetét értelemszerűen nem lehet egyetlen blogcikkből elsajátítani, én már hosszú ideje tanulom, gyakorlom, oktatom és mégis naponta jutok arra a megállapításra, hogy van még hova fejlődni. De választom. Újra és újra. Mert mint minden a világon a kedves beszéd is választás és gyakorlás kérdése.