growth mindset_ pozitív megerősítések

Van három gyermekem. Három csodálatos, különleges lény, akik napról napra bontogatják a szárnyaikat ebben a világban. És van egy hivatásom: iskolapszichológusként évek óta figyelem a gyermekeket – az örömeiket, a küzdelmeiket, a felfedezéseiket. Figyelem, ahogyan egy kisgyermek tündöklő magabiztossággal indul el az életbe, majd ahogy telnek az évek, valami lassan megváltozik.

Egyre több gyerek mondja azt nekem: „Nem vagyok rá képes.” „Úgyse változik semmi.” „Én ilyen “pontpontpont” vagyok...”

Szándékaink tudatos átgondolása a nap elején egy nagyon hathatós mindfulness eszköz. Persze a nagy reggeli rohanásban nincs idő merengésre, tudom jól... - de ha készakarva mégis rászánjuk magunkat, és reggelente – akár fogmosás közben vagy reggelizés alatt - 10 percre megállunk és tudatosan átgondoljuk a számunkra fontos értékeket és prioritásainkat, garantáltan sokkal könnyedebb lesz a mindennapi káoszban való áramlás.

Segítségével ugyanis idegrendszerünket arra hangoljuk, hogy az előttünk álló információdömping ellenére, képes legyen a számunkra fontos értékekre fókuszálni, ami által így a nap során könnyebben észrevesszük és befogadjuk a szándékainknak megfelelő lehetőségeket.

Ez a furcsa 2020-as esztendő lassan a vége felé közeledik. Ahogy emberekkel beszélgetek, kiderül, hogy így vagy úgy mindenki a végét várja. Mintha a december 31-én éjfélkor felcsendülő himnusz szélnek eresztené ennek a zűrzavaros évnek az összes bizonytalanságát, és valami szép, új, biztos jövő hírét zengené.

Én kívánom mindenkinek, hogy így legyen, és forduljanak kedvezőbbre a dolgok varázsütésre, ám tapasztalataim szerint, minden csodaszerű változás, könnyednek tűnő siker és fejlődés mögött szisztematikusan és kitartóan ismételt TUDATOS ERŐFESZÍTÉS áll. Vagyis a dolgok akkor zárulnak le, amikor tisztességgel befejezzük azokat, és akkor kezdődnek el, amikor egy mély levegővétellel belevágunk.

Vannak gyerekek, akiknek túlzottan magas elvárásaik vannak önmaguk felé. Mindent tökéletesen akarnak csinálni, szinte sohasem elégedettek a munkájukkal. Nehezen viselik a kudarcot, félnek a hibázástól és attól, hogy a környezetük nem fogadja el őket.

Iskolapszichológus munkám során azt tapasztalom, hogy nincs könnyű helyzetben az a szülő, pedagógus vagy szakember, aki egy iskolai osztállyal vagy akár csak egy-egy gyerekkel szeretne viselkedési vagy érzelmi problémák megoldásán dolgozni, ugyanis a jelenlegi hazai viszonylatban nem igazán vannak hozzá megfelelő eszközeink.