érzelmek

Van három gyermekem. Három csodálatos, különleges lény, akik napról napra bontogatják a szárnyaikat ebben a világban. És van egy hivatásom: iskolapszichológusként évek óta figyelem a gyermekeket – az örömeiket, a küzdelmeiket, a felfedezéseiket. Figyelem, ahogyan egy kisgyermek tündöklő magabiztossággal indul el az életbe, majd ahogy telnek az évek, valami lassan megváltozik.

Egyre több gyerek mondja azt nekem: „Nem vagyok rá képes.” „Úgyse változik semmi.” „Én ilyen “pontpontpont” vagyok...”

Kedves Spiribuuu!

Tegnap a Sparban vásároltunk Áronnal, a négyéves kisfiammal. A karácsony után még maradt néhány játék a polcokon, köztük egy hatalmas Transformersz-robot, amit Áron azonnal kiszúrt magának. Amikor közöltem vele, hogy nem vesszük meg – hiszen annyi mindent kapott az ünnepek alatt –, kitört a vihar.

Életünk során folyamatosan társas kapcsolatokat építünk és azokban mozgunk. A kapcsolatainkban megélt sikerek és kudarcok adják az alapját az önértélésünknek, annak, hogy milyen embernek tartjuk magunkat, így azt is meghatározzák, hogy kivé-mivé válunk és mi az, amit inkább szeretnénk elkerülni.

Felcseperedésünk során ezeknek a kapcsolatoknak az építése és működtetése természetes módon, jobbára modellkövetés útján alakul, és annyira automatikus, hogy a legtöbbünk számára nem is tudatosul, hogy hogyan és milyen hatások által formálódott ez a rendkívül fontos életkészség.

Két éve, hogy meghalt mamikám. Idős volt már, sokat betegeskedett, és tudni lehetett, hogy hamarosan eljön a nap - mégis fájt. Felfogtam, hogy jobb így neki, és nem hiszek a halál véglegességében, de mégis...

Amikor meghallottam, hogy már nincs köztünk, olyan érzés volt, mintha egy hólapáttal tarkón vágtak volna. Piszkosul megütött a hiánya. Hosszú hetek teltek el mire felocsúdtam, és újra irányítani tudtam a könnyeimet.

Az élet tele van változásokkal. A gyerekek élete is.

- Ha el kell költöznie a szeretett otthonából,
- Ha új osztályba vagy új focicsapatba kerül,
- Ha a szülei válnak, és az apuka elköltözik a családtól,
- Ha a cicája, akiről éveken át gondoskodott elkóborol vagy megbetegszik,
- Ha meghal valakije, akit nagyon szeretett...

... és a nagy veszteségek piszkosul tudnak fájni!

Ha azt szeretnénk, hogy gyermekeink képesek legyenek az éberségre és önszabályozásra, először is meg kell velük ismertetni az érzelmek birodalmát.

• Mik azok az érzelmek és mire valók?
• Mit tudunk meg általuk önmagunkról és a környezetünkről?
• Hogyan ismerhetjük fel az egyes érzéseket magunkban és másokban?
• Hogyan tudjuk megkülönböztetni az egyiket a másiktól?
• Milyen elnevezésekkel illetjük őket?
• Hogyan fejezhetjük ki az érzéseinket olyan módon, hogy ne legyünk bántóak, mások mégis meghallják a szükségleteinket?