Bevezető:
"Fogalmam sincs, milyen úton-módon jutott hozzád ez napló, de ha éppen olvasod, akkor valószínűleg nem tudod szent meggyőződéssel kijelenteni, hogy szőröstül-bőröstül szereted önmagad, mint ahogyan azt sem, hogy „köszönöm szépen, ki vagyok békülve a saját testemmel.” Furcsa is lenne, nem? Annyira hozzászoktunk, hogy körülöttünk mindenki kritizálja magát és mások külsejét-belsejét, hogy már szinte abnormálisnak tűnne egy ilyen kijelentés, vagy minimum nagyképűségnek. De miért?
Tizenéves korunkra hova tűnik belőlünk az az egészséges önszerető lény, aki 2 évesen még puszit nyomott a saját tükörképére, 4 évesen csodálattal eltelve pörgött a hercegnő ruhában, és 6 évesen még kikérte magának, ha valaki azt mondta rá, hogy „nem szépséges”. Változik az ember, persze. Egyre többet lát. Egyre inkább hasonulni próbál. Gyereknek maradni ciki. Kilógni ciki. Komolyodunk. Keseredünk. Savanyodunk. Mígnem felnőve belenézünk a tükörbe, és már semmi "édeset" nem látunk magunkban, csak a hibákat. De tényleg muszáj ennek így lennie?
Én annyira szeretném, ha felnőve is megmaradna a jó barátság azzal, aki vagyok, és annyira szeretném jól érezni magam a saját bőrömben! Te nem? Ami persze nem azt jelenti, hogy minden áldott nap olvadozni kívánok a boldogságtól és minden pillanatban elégedett akarok lenni a fizikai valómmal, de legalább az időm nagyobb részében szeretnék elfogadást, békét, sőt akár szeretetet érezni a saját testem iránt.
Lehet, hogy most flúgosnak tartasz, de képzeld csak el, mennyivel könnyebb lenne az életed testkép-gondok nélkül? Nem lenne nagyszerű:
- ha nem aggódnál annyit azon, hogy mások mit gondolnak rólad?
- ha csupa olyan ruhát vennél fel, amit jól esik hordani?
- ha olyan természetességgel viselnéd a bikinit, mint kicsikorodban?
- ha nem hasonlítgatnád magad másokhoz, hogy utána feltétlenül rosszabbnak érezd magad?
- ha nem éreznél késztetést, hogy egy vakolatnyi sminkkel takargasd a hibáidat?
- és ha ki tudnád jelenteni bárhol, bárkinek: Köszönöm, rendben vagyok magammal?
Váó! Még belegondolni is felszabadító, nem? … Ezt a szabadságot kívánom Neked tiszta szívemből és ezért készítettük ezt a kiadványt.
Ha valahol a szíved mélyén te is érzed, hogy az Élet jóval többről szól annál, hogy egyfolytában a kilóidon és a kinézeteden pörögj, de nem tudod, hogyan lehetne ezen változtatni, olvass tovább! A napló fejezetei és elgondolkodtató kérdései lépésről-lépésre végigvezetnek a változáshoz szükséges mentális folyamatokon.”
Ha a kiadványról többet szeretnél megtudni, megtalálod a letölthető anyagaink között, illetve idecsatolom, mint kapcsolódó terméket.
