Blog

Kedves Enikő, Spiribuuu!

Úgy érzem, elértem a határaimat. Nem tudom, hol rontottam el, de a 12 éves fiam úgy bánik velem, mintha egy senki lennék. És ami még rosszabb: nem tudom, hogyan változtassak ezen.

Minden reggel ugyanaz a harc megy. Szólok neki, hogy keljen fel, de csak morog, a fejére húzza a takarót, és ha újra próbálkozom, rám förmed: „Hagyjál már békén, úgyis később megyek!”

Van három gyermekem. Három csodálatos, különleges lény, akik napról napra bontogatják a szárnyaikat ebben a világban. És van egy hivatásom: iskolapszichológusként évek óta figyelem a gyermekeket – az örömeiket, a küzdelmeiket, a felfedezéseiket. Figyelem, ahogyan egy kisgyermek tündöklő magabiztossággal indul el az életbe, majd ahogy telnek az évek, valami lassan megváltozik.

Egyre több gyerek mondja azt nekem: „Nem vagyok rá képes.” „Úgyse változik semmi.” „Én ilyen “pontpontpont” vagyok...”

Kedves Spiribuuu!

Tegnap a Sparban vásároltunk Áronnal, a négyéves kisfiammal. A karácsony után még maradt néhány játék a polcokon, köztük egy hatalmas Transformersz-robot, amit Áron azonnal kiszúrt magának. Amikor közöltem vele, hogy nem vesszük meg – hiszen annyi mindent kapott az ünnepek alatt –, kitört a vihar.

Iskolapszichológus foglalkozásaim keretén belül gyakran játszom a gyerekekkel "bolond iskolásat", vagy „idegesítően viselkedőset”, hogy a nevetésen és az örömön keresztül oldhassam az iskolai stresszt, és játékosan taníthassak nekik alapvető dolgokat a társas érintkezés bizonyos szabályairól.

Azon túl, hogy a túlzások és a bolondozás fokozza az együttműködési készséget és gyógyító nevetéssel járnak együtt, még egy meglepő hozadéka lett ezeknek a játékoknak. A gyerekektől kapott „idegesítő viselkedés” játékötletekből szép lassan összeállt egy listám arról, hogy mi az, amit általában bizarrnak és zavarónak ítélnek az osztálytársaikban.

Örömmel jelentem be, hogy megjelent legújabb kiadványunk, a Barátságban a testemmel interaktív napló, ami rendkívül hasznos segítség lehet olyan tizenéves lányoknak, akik túlságosan elégedetlenek a saját külsejükkel és túl sokat aggódnak azon, hogy mások mit gondolnak róluk.

Ebben a blogcikkben meg szeretném osztani veletek a napló bevezetőjét, - hátha ezáltal Ti is kedvet kaptok ahhoz, hogy barátságosabbá formáljátok a saját testetekkel való viszonyotokat.

Legújabb tanári segédletünket külföldi tartózkodásunk ihlette, - úgyhogy máris van egy jó oka annak, hogy ebben a tanévben épp itt lakunk Mallorcán.

A gyerekeim itt egy spanyol-angol nemzetközi kéttannyelvű iskola padjait koptatják, és az órák felén, amelyek spanyolul (vagy épp katalánul) folynak szerintem csak bámulnak ki a fejükből, de édesanyjuk legnagyobb örömére van egy olyan órájuk, hogy „Emotional skills”, (magyarul Érzelmi készségek óra).