A gyerek egyszer csak, szinte a semmitől és a semmiből, hirtelen rosszul lesz, leizzad, remegni kezd, hiperventillál, és arról számol be – ha tud - , hogy nem kap levegőt, fojtogató érzés van a torkában, és úgy kalapál a szíve, mintha épp egy szívrohamot hordana ki lábon. A pedagógusok persze ilyenkor megijednek, -ki ne tenné? – és vagy mentőt hívnak, vagy hazaküldik a gyereket, hogy „regenerálódjon”.
Az ijesztő tünetek miatt a szülők többsége persze elviszi orvoshoz a gyermeket és alaposan kivizsgáltatja, hogy minden rendben van-e a szívével, keringésével stb., mire kiderül, hogy a gyermek orvosilag teljesen egészséges, valószínűleg „csak” pánikrohama volt, és azt a tanácsot kapják, hogy forduljanak pszichológushoz vagy pszichiáterhez.
A jó szakember természetesen tudja a dolgát, de a gyógyulást megnehezíti, hogy a pánikrohamot egyszer vagy többször átélő gyerekek elkezdenek rettegni a felkavaró élmény megismétlődésétől, és ösztönösen igyekeznek elkerülni minden olyan helyzetet, ahol az újra megtörténhet, - esetünkben az iskolát.
A szülők erre rendszerint kétféleképpen reagálnak: vagy támogatják az elkerülő attitűdöt, hogy megkíméljék a gyermeküket az újabb rohamtól, vagy nem engednek az ösztönös elkerülésnek, hanem mindenképpen iskolába küldik az ellenálló gyereket, ahol aztán megfelelő kezelés híján újra és újra megismétlődik a roham. Ilyen formán végül mind a két reakció oda vezet, hogy a fiataloknak végül annyi hiányzása lesz, ami veszélyezteti az iskolai előrehaladásukat és osztályismétléssel fenyeget.
Szerencsés esetben a fiatal az erős szorongásos tünetek kezeléséhez pszichológusi segítséget kap, a szülők nem támogatják az elkerülő attitűdöt, hanem türelem, biztatás és bátorítás mellett fokozatosan visszavezetik a gyermeket az iskolai életbe. Ott pedig a legoptimálisabb esetben még extra támogatás és odafigyelést kap az iskolapszichológustól, a tanáraitól és a társaitól ahhoz, hogy „a suliban is maradjon” azzal a belső élménnyel, hogy biztonságban van, minden rendben van és bármi is lesz, képes lesz megoldani.
Ez csupán egy aprócska összetevő, amire a mai kor pedagógusainak felkészültnek kellene lennie, és szakszerűen kellene kezelnie ahhoz, hogy minden rendben menjen a rá bízott közösségben, amellett, hogy az óráján épp a polinomok gyökeit igyekszik koordináta rendszerben ábrázolni a fiatal elmék pallérozására.
És akkor még nem beszéltünk a speciális nevelési igényű diákok szakszerű integrálásáról, az egyre provokatívabb rendbontó viselkedésformák vagy a bullying kezeléséről, az egyre sokszínűbb értékrendű és nevelési elvet valló szülői közösségnek való megfelelésről...
Egy szó mint száz: a pedagógusok helyzete tényleg lehetetlen - egy iskolapszichológus szemével is, és a jelenlegi „pánik” NEM HISZTI, hanem az iskolarendszerünk valódi segélykiáltása, ami bátor odafordulást, és bőkezű támogatást igényel(ne).
Ami pedig a pánikrohamot illeti, enyhítést hozhat felnőttnek, gyereknek, ha megtanul néhány önmegnyugtató belső állítást, amelyek segítségével abban a pillanatban lehet csillapítani az érzelmi vihart, amíg el nem jut egy értő szakemberhez. Készítettem ehhez egy kártyás segédletet, amit IDE kattintva (vagy valamelyik kártya képére) tudsz elérni, letölteni.
A szorongás és félelmek téma bővebb megismeréséhez és pszichoedukációhoz 8-14 éveseknek pedig ajánljuk a Spiribuuu Suli III. kötetét: Plüss Emil és a szorongás c. olvasmány + munkafüzetet, amit megtaláltok a webshopban.
