De hogyan lehetséges egyensúlyban tartani gyerekeink online és offline idejét, és egyáltalán milyen irányvonalak mentén alakítsunk ki valamiféle józan rendet a kütyük használatát illetően? Utánajártam, hogy mit mondanak erről a kérdésről a kutatások, a témában jártas szakemberek, és a hatékony "netmentesítés" érdekében természetesen az internetet bújva egy szuperjó dologra bukkantam.
A szakértők egyértelmű álláspontja az, hogy nem a használattal, hanem a használat mértékével van probléma, ezért ésszerű határok kialakítására, mind a szülőknek mind a gyerekeknek szüksége van. Oké, ez remek kiindulási alap, korlátozzunk akkor, de hogyan? Hiszen ami nekem ésszerű, az lehet, hogy totál hülyeség például a férjem szerint, a gyerekeim álláspontjáról nem is beszélve...
A választ az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (American Academy of Pediatrics, AAP) oldalán találtam meg, ahol van egy zseniális interaktív eszköz Family Media Plan néven, ami arra bátorít, hogy ebben az igencsak nehéz kérdésben, ahol ennyi érték, és érdek ütközik szembe a családon belül, a tagok dugják szépen össze a fejüket, és a szülők-gyerekek közösen átbeszélve, előre fektessenek le szabályokat a családi médiahasználatra vonatkozóan. Mivel az én gyerekeim már nem picurkák, jó ötletnek tartottam egy helyre leültetni a családi kupaktanácsot, és végre közösen megállapodni abban, hogy mit lehet és mit nem, mikor és mikor nem, hol és hol nem, és hogy mennyi az annyi, akkor is, ha nem elég. Nem a legkönnyebb megoldás, tudom, de nekem fontos, hogy olyan korlátozásokat vezessünk be, ami nem csak engem nyugtat meg, hanem nekik is elfogadható! Plusz, a szakértők szerint, a közös megállapodással történő határkijelölés azért is jó választás, mert biztosítja a szülő hitelességét a gyerekek szemében, és pozitív mintaként szolgál a kompromisszumos problémamegoldáshoz.
Száz szónak is egy a vége: egy ilyen szülő-gyermek megállapodás elősegítésére, a már említett forrást alapul véve készítettünk egy segédletet, ami mintegy vezérfonalként használva segít elgondolkodni a családon belüli médiahasználat rendjéről, és olyan célokat/szabályokat megfogalmazni, amelyek összhangban állnak a család értékeivel és életstílusával.
Kattints a képre a PDF letöltéshez:
Ha mostanában Te is túl soknak érzed a képernyő előtt töltött időt, legyen az TV, iPad vagy okostelefon, nyomtasd ki ezt a PDF-et, és készítsd el ezt a saját családodra és gyerekeidre szabható médiahasználati rendet!
Minden egyes címsor alatt, példákat és javaslatokat találsz. Beszéljétek át és pipáljátok ki azokat az elemeket, amelyek számotokra elfogadhatóak és egyetértetek, hogy szerepeljen a végső tervben. A javaslatokon kívül természetesen további, a saját családodra/gyermekedre jellemző tételeket is beírhattok.
A tervezés előtt pedig, ha van kedved, olvass tovább, ugyanis cikkünkben összefoglaltuk az AAP megfontolandó tanácsait arra nézve, hogy mit és hogyan érdemes korlátozni, ha úgy érzed túl sok időt tölt a gyerkőc a gépezéssel:
1. Először is mindig tartsunk őszinte önvizsgálatot, és tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket:
• Mit szeretnél, hogyan éljen gyermeked 5, 10 év múlva és hogyan töltse a szabadidejét? A jelenlegi szokásai mennyire segítik ezt elő?
• Mi az, ami leginkább zavar a gépezésben? Az idő mennyisége, a gépen való folyamatos testvérháború, a baromságok, amiket néz, hogy nem tudod kontrollálni mit csinál a gyerek, hogy „zombi” lesz a sok kütyüzéstől, hogy nem végez házimunkát, hogy nem alszik eleget, vagy hogy nem tudsz vele eleget kapcsolódni?...
• Mit szeretnél, gyermekednek milyen készségei/kompetenciái fejlődjenek elsősorban? Hozzájárul-e ezekhez a médiafogyasztása? Ha például jó lenne, hogy angolból fejlődjön, lehet nem is olyan nagy gond, ha filmet néz, csak tegye azt angolul? Ha eleve kreatív és szeret alkotni, lehet nem válik kárára, ha a pinteresten inspirálódik órákat?
• Mi az, amitől félted, és amitől valójában szeretnéd megóvni?
• Mi lenne a lehető legmegnyugtatóbb kompromisszumos megoldás a számodra?
2. Legyünk jó példával gyermekeink előtt! A kicsik remekül utánoznak bennünket. Ha tudatosan korlátozzuk saját médiahasználati időnket, és helyette képernyőmentes alternatívákat találunk a pihenésre és feltöltődésre, ők is előnyben fogják ezt részesíteni.
3. Ne kapcsoljuk más alaptevékenységhez a médiahasználatot! Például lehetőség szerint ne rögzítsük azt a viselkedésmódot, hogy evés közben TV-t nézünk, vagy fordítva.
4. A médiát is kezeljük úgy, mint gyermekünk életének egyéb területeit! Legyenek ugyanazok a szülői irányelvek fontosak az online és az offline térben is: a gyermek ismerje meg azokat a weboldalakat és alkalmazásokat, amiket használhat, és tisztázzuk vele azokat a tevékenységeket, amiket nem csinálhat.
5. Szabjunk ésszerű határokat!
• Kerüljük a képernyő előtt eltöltött időt 18-24 hónaposnál fiatalabb gyermekeknél.
• 2-5 év közötti óvodás korú gyermekek lehetőleg maximum napi 1 órát üljenek képernyő előtt, és lehetőség szerint olyan műsorokat nézzenek, ami követendő értékeket modellez a számára.
• A gyerek határozottan ne nézzen az életkorának nem megfelelő tartalmat: szex, drogok, erőszak stb.
• Ne használjuk a médiát megküzdési stratégiaként! A TV és tablet sokat segíthet ugyan a gyermekek lecsendesítésében, azonban fontos, hogy enélkül is megtanulják kezelni az erős érzelmeiket vagy épp az unalmat.
6. Tudatosan válasszunk médiahasználati időzónát és műsort! Olyan alkalmazásokat, programokat, játékokat keressünk és ajánljunk gyerkőceink számára, amelyek valóban a fejlődésüket szolgálják, illetve életkoruknak megfelelő!
7. Ne csak kontrolláljuk, hanem együtt is élvezzük a gép előtt töltött időt! Ha együtt játszunk, vagy olvasunk valamit az interneten, ösztönözhetjük gyermekünket interakcióra, gondolkodhatunk és tanulhatunk együtt. Ha egy videójátékot játszunk közösen, az jó lehetőség arra, hogy megtanítsuk neki, hogyan legyünk jó csapatjátékosok, és hogyan működjünk együtt. Ha valamilyen műsort nézünk együtt, megoszthatjuk a látottakkal kapcsolatos élettapasztalatainkat, és iránymutatást adhatunk.
8. Ösztönözzük egyéb tevékenységekre a gyermeket! Tegyük prioritássá az offline tevékenységeket, amikor is a gyermek kiélheti kreativitását és szabadon játszhat, mozoghat.
9. Ismertessük meg gyermekünkkel a kétszemélyes kommunikáció fontosságát és értékét! A gyermekek személyes kommunikáció által tanulnak a legtöbbet, ami egyrészt elengedhetetlen a nyelv fejlődéséhez, másrészt kétirányúsága miatt sokkal inkább fejlesztő hatású, mint a képernyő előtt eltöltött passzív, egyoldalú befogadás.
10. Kamaszoknál nem baj, ha többet van online, DE:
• Győződjünk meg arról, hogy valóban megfelelően használják-e a felületeket, és életkoruknak megfelelő-e a tartalom, amit figyelemmel kísérnek.
• Biztosítsuk őket arról, hogy bármilyen online térben látott és nem értett vagy aggasztó információval bátran fordulhatnak hozzánk.
• Beszéljük meg velük, hogy az interneten minden megosztásukkal, és bejegyzésükkel "digitális lábnyomot" hagynak maguk után, és előfordulhat, hogy később már nem tudják meg nem történtté tenni a dolgot.
• Figyelmeztessük gyermekünket, hogy ne adjon meg az online térben személyes adatokat szülői engedély nélkül, illetve tiszteletben tartva mások magánszféráját, ne osszon meg privát fotót/üzenetet az érintett engedélye nélkül.
11. Nem baj, ha hibázunk! Mi is, és gyermekeink is követünk el hibákat a médiahasználattal kapcsolatban. Kezeljük ezeket a nem túl bölcs választásokat empátiával, és úgy, mint nagyszerű lehetőségeket a tanulásra.
Forrás:
https://www.healthychildren.org/English/family-life/Media/Pages/Tips-for-Parents-Digital-Age.aspx?fbclid=IwAR0jyinXQifQSzreBd6sFEl2ZrUW8NN3iFtST5JZ-9Cn0rtDve2sdYRNQPI