Blog

Elgondolkodtál már azon, hogy mi lehet az emberi kapcsolatokban való sikeresség titka? Hogy mit tudhatnak azok a „szerencsés” emberek, akik könnyedén képesek kapcsolatot teremteni, és képesek kijönni bárkivel?

Költözéseink miatt az én gyerekeim többször váltottak iskolát, és mivel újra és újra más osztályközösségben találták magukat, anyaként sokat gondolkoztam azon, hogy mit kellene elkerülniük és mire lenne szükségük ahhoz, hogy mihamarabb barátokra találjanak, és befogadva, szeretve legyenek a társaik körében.

Ez a furcsa 2020-as esztendő lassan a vége felé közeledik. Ahogy emberekkel beszélgetek, kiderül, hogy így vagy úgy mindenki a végét várja. Mintha a december 31-én éjfélkor felcsendülő himnusz szélnek eresztené ennek a zűrzavaros évnek az összes bizonytalanságát, és valami szép, új, biztos jövő hírét zengené.

Én kívánom mindenkinek, hogy így legyen, és forduljanak kedvezőbbre a dolgok varázsütésre, ám tapasztalataim szerint, minden csodaszerű változás, könnyednek tűnő siker és fejlődés mögött szisztematikusan és kitartóan ismételt TUDATOS ERŐFESZÍTÉS áll. Vagyis a dolgok akkor zárulnak le, amikor tisztességgel befejezzük azokat, és akkor kezdődnek el, amikor egy mély levegővétellel belevágunk.

Az élet tele van változásokkal. A gyerekek élete is.

- Ha el kell költöznie a szeretett otthonából,
- Ha új osztályba vagy új focicsapatba kerül,
- Ha a szülei válnak, és az apuka elköltözik a családtól,
- Ha a cicája, akiről éveken át gondoskodott elkóborol vagy megbetegszik,
- Ha meghal valakije, akit nagyon szeretett...

... és a nagy veszteségek piszkosul tudnak fájni!

• Ezt a gyereket nem érdekli semmi, csak a videójáték hozza lázba, meg a kütyüzés.
• Ha tanulni kell, azt mondja, nincs házi, vagy nincs kedve hozzá.
• Ha segíteni próbálunk, kiakad, hogy már megint és mindig tanulni kell, az órai anyag egy baromság, a tanár hülye és ő utál tanulni.
• Ha beleállunk a csatába és tanulásra erőszakoljuk, abból többnyire egyikünk sem jön ki „nyertesen.”
• Mi lesz így belőle, ha ilyen lusta marad? 

Vannak gyerekek, akiknek túlzottan magas elvárásaik vannak önmaguk felé. Mindent tökéletesen akarnak csinálni, szinte sohasem elégedettek a munkájukkal. Nehezen viselik a kudarcot, félnek a hibázástól és attól, hogy a környezetük nem fogadja el őket.

Iskolapszichológus munkám során azt tapasztalom, hogy nincs könnyű helyzetben az a szülő, pedagógus vagy szakember, aki egy iskolai osztállyal vagy akár csak egy-egy gyerekkel szeretne viselkedési vagy érzelmi problémák megoldásán dolgozni, ugyanis a jelenlegi hazai viszonylatban nem igazán vannak hozzá megfelelő eszközeink.

Miközben a nyári szünet utolsó napjaiban gondosan pakoljuk az iskolatáskát, rendezgetjük a tolltartót, készítjük elő gyermekeink szobáját, ruháit, tankönyveit és egész életünket a szeptemberi iskolakezdésre, nagyon könnyű megfeledkezni arról, hogy biztonságot, örömöt, és könnyedséget is csomagoljunk számukra, - egyfajta érzelmi hátizsákot.  

A gyerekek természetes módon egy sor nehéz helyzettel fognak találkozni az iskolában: Szülőktől való szeparáció, barátkozási nehézségek, kiközösítés, kinevetés, csúfolódás, goromba tanár, magas elvárások, kudarcok, sikertelenségek, teljesítményszorongás, maximalizmus vagy épp az unalom. A 2020-as tanév ráadásul majdhogynem kimaradt, sokan csak online találkoztak az osztálytársaikkal, tanáraikkal és már alig emlékeznek milyen is a normál folyású, szabályokkal teli és nyüzsgő iskolai élet.

Az aggodalom és a szorongás egy olyan zavaró gondolat/érzés, ami úgy tűnik, hogy sehogyan sem akar kimenni a rendszerünkből. Olyan, mint egy állandóan zümmögő, bosszantó légy a fejünkben, ami folyton visszatér, hiába hessegetjük el. Hol menekülni próbálunk előle, hol erőszakkal ki akarjuk irtani, de minél inkább küzdünk ellene, annál inkább elkeserítő, hogy létezik.

Ha a gyermekednél beakadt egy negatív gondolat, és láthatóan küzd valami meg nem foghatóval, rágja a körmeit, ideges, feszült, nem úgy eszik vagy alszik, ahogy szokott, szokatlanul csendessé és befeléfordulóvá válik, esetleg konkrét betegség nélkül sokszor panaszkodik fej vagy hasfájásra, készítettünk egy pszichoedukációs segédletet, amivel szülőként enyhíteni tudod a szorongás tüneteit és meg tudod tanítani gyermekednek, hogyan kezelje belső feszültségét.

A gyerek idedől, odadől, hempereg, nyekereg, nyivákol, duzzog, csapkod, elkezd valamit, aztán abbahagyja, és halvány lila gőze nincs, hogy mihez kezdjen magával – főleg, ha nincs TV, net, ipad, társak, vagy bármi szórakoztató figyelemelterelő program.

A gyerek unatkozik, és mivel ezt elég nehéz elviselni, szinte mindannyian reagálunk rá valahogyan.

Ha azt szeretnénk, hogy gyermekeink képesek legyenek az éberségre és önszabályozásra, először is meg kell velük ismertetni az érzelmek birodalmát.

• Mik azok az érzelmek és mire valók?
• Mit tudunk meg általuk önmagunkról és a környezetünkről?
• Hogyan ismerhetjük fel az egyes érzéseket magunkban és másokban?
• Hogyan tudjuk megkülönböztetni az egyiket a másiktól?
• Milyen elnevezésekkel illetjük őket?
• Hogyan fejezhetjük ki az érzéseinket olyan módon, hogy ne legyünk bántóak, mások mégis meghallják a szükségleteinket?