Blog

Közeledik a vakáció, a gyerekek figyelme egyre nehezebben köthető le a tananyaggal, és pedagógusként talán mi is érezzük, hogy eljött az ideje a közösen töltött idő, az elért eredmények megünneplésének, és a pihenésnek.

Ha a tanév végén esedékes osztálykirándulások, lezárások lebonyolítása mellett szívesen szánnál időt arra, hogy a gyerekekkel közösen értékeld az évet, és szeretnél visszajelzést kapni az örömeikről, nehézségeikről és jövőbeni terveikről, akkor jó szívvel ajánlom ezt a kifejezetten év végére összeállított érzelmi nevelés segédletünket.

Cápa Cintia, Troll Borisz, Plüss Emil, Pirospont Annabell, Páncélos Zita, Sünös Vincenzo és osztályfőnökük Hosszútűrő Miklós a szereplői az új könyvsorozatnak, amin idén dolgoztunk, és örömmel jelentem be, hogy végre megjelent, és immár kézzel fogható!

A Spiribuuu Suli könyvsorozat valódi „szerelemgyerek”, és mivel az az álmom, hogy minél több általános iskolai osztályban és családban megismerkedjenek vele, röviden bemutatnám az egyes köteteket.

Mindig is csodáltam azokat az embereket, akik képesek korán felkelni és időt szánnak arra, hogy erőt és lendületet teremtsenek az előttük álló 24 órához, viszont én magam soha nem éreztem magam képesnek (vagy inkább elég motiváltnak) erre.

Nem tudom, Te hogy vagy vele, de ez az „itthon az egész család, itthonról dolgozunk és tanulunk és nem megyünk sehova, mert covid van” időszak kezdi kicsit ködössé tenni az agyamat, tompává tenni az érzékelésemet, mintha minden színtelen, szagtalan, üres és mozdulatlan lenne - pedig itt a tavasz, és igen, akár élvezni is lehetne... de ez most nem jön magától.

„Kezd elegem lenni abból, hogy a gyerekeim levegőnek néznek! Ha kérek valamit, semmi reakció, egészen addig, amíg fel nem idegesedek és ordibálni kezdek. Tudom, hogy a fenyegetőzés és a kiselőadás nem megoldás, de fogalmam sincs mit tehetnék. Ha erőszakos vagyok, utálom magam, de ha rájuk hagyom, akkor sohasem tanulják meg a dolgukat. Van valami ötleted?” (T. Edit)

Kedves Edit! Köszönöm, hogy írtál, mert nagyon fontos témát említesz. Szívesen megosztom a tapasztalataimat róla, sőt van néhány praktikus ötletem is a kezelésére.

Mi felnőttek talán már nem is emlékszünk, mennyi csúfolódás és piszkálódás ért bennünket gyerekkorunkban, de ha előhívjuk kicsit a száműzött emlékeket, biztos vagyok benne, hogy mindenkiben feldereng egy-két fájdalmas pillanat.

Amikor a gyerekeink szenvednek el hasonló bántást a társaiktól, az sok esetben éppen azért felkavaró szülőként, mert túl azon, hogy imádjuk a csemeténket és ösztönösen védeni próbáljuk, a vele történt „igazságtalanság” a saját bántó sztorinkat is a felszínre hozza.