Blog
Mi a gyermeknevelés legnehezebb része?
Igen, van a 24 órás készenlét, mint szüntelen éberség, az éjszakai műszak, a folyamatos aggodalmak, az állandó kupi, majd ahogy gyarapodik a gyerekek száma: az eltérő akaratok ütközése és a ki-kivel-hova-mikor őskáosz... mégis a gyereknevelés legnehezebb része (legalábbis számomra) valami jóval mélyebb és húsbavágóbb dolog:
A pusztító énemmel való találkozás.
A háború beszédtéma a gyerekek között. Mit, mennyit és hogyan mondjunk?
Ahogy telik az idő, egyre több szó esik a háborúról az osztálytermekben és a családokban is, ezért lassan elkerülhetetlen, hogy valamilyen formában lehetőséget teremtsünk a gyerekekkel való beszélgetésnek erről a nehéz és bonyolult témáról.
Amit mindenképp taníts meg gyermekeidnek az érzelmekről: mire valók és hogyan vehetjük hasznukat?
Nem kell szeretni, de ne bántsuk egymást!
NOVEMBER 1. - Az édes nagymamákért, akik már nem élnek köztünk
Két éve, hogy meghalt mamikám. Idős volt már, sokat betegeskedett, és tudni lehetett, hogy hamarosan eljön a nap - mégis fájt. Felfogtam, hogy jobb így neki, és nem hiszek a halál véglegességében, de mégis...
Amikor meghallottam, hogy már nincs köztünk, olyan érzés volt, mintha egy hólapáttal tarkón vágtak volna. Piszkosul megütött a hiánya. Hosszú hetek teltek el mire felocsúdtam, és újra irányítani tudtam a könnyeimet.
Hogyan menedzseljük hatékonyan az osztálytermi viselkedést?
Kedves Óvodapedagógusok, Tanár nénik, Tanár bácsik!
Üdvözlünk Titeket a nyári szünetben, és reméljük lassacskán sikerül kipihenni az előző „zűrzavaros” tanév fáradalmait. Mivel többen jeleztétek, hogy szívesen fogadnátok az osztálytermi viselkedés menedzselésével kapcsolatos jó gyakorlatokat, ötleteket, - a pedagógiai munkátokat megsegítendő - készítettünk egy kifejezetten Nektek szóló tanári kézikönyvet, amelyben egy csokor olyan könnyen bevezethető és alkalmazható stratégiát találtok, amelyek megkönnyíthetik az előttetek álló tanév tervezését, és elősegítik egy pozitív osztálytermi környezet megteremtését.
Mit adunk át, mit modellezünk, azaz mihez kell az extra TUDATOSSÁG szülőként?
"Mi is felnőttünk valahogy, és ember lett belőlünk!" – hallom sokszor, amikor a tudatos gyermeknevelésről esik szó egy-egy társaságban, - és tényleg. Semmi szükség tovább nyomasztani gyermeknevelési okosságokkal az „Istenem, csak el ne rontsam, nehogy olyan pontpontpont legyek vele, mint anyám/apám volt velem” elvárások súlya alatt gályázó édesanyákat, akik már egyébként is túlontúl teljesítenek szülői szerepükben.
Mit tehetünk, ha gyermekünk túlzásba viszi a gépezést?
Miért kell(ene) tanítani a társas és érzelmi műveltséget az óvodában, iskolában?
