- Tisztában vagyok vele, hogy nem tökéletes. Erős akarata van, és nem szereti, ha parancsolnak neki, hamar elszakad nála a cérna, na bumm! Ő ilyen. De én akkor is az anyja vagyok, és nem hagyom, hogy egy ostoba tanár démonizálja a fiamat!
- Félek, hogy mi lesz így belőle. Ha elengedem a kezét, és ráhagyom, ő nem tudja magától megtanulni a történelmet. Azt meg nem hagyhatom, hogy sorra hozza haza az egyeseket. Mi lesz így belőle?
- Mióta megszületett, csak akadályoz. Úgy érzem, hogy rágja a csontomat, és nekem nincs saját életem. De amúgy szeretem, csak... nem tudom élvezni. Nem jelent örömöt. Milyen anya az ilyen?
- Rászólok, hogy kapcsolja ki a gépet, mire kiakad, és mindennek elhord. Utál, gyűlöl, és még azt is ki meri mondani, hogy bárcsak meghalnék. Most komolyan ezt érdemlem
Talán nincs is a világon még egy szerep, ami ennyire komplex és ellentmondásos volna az érzelmek és értékítéletek tekintetében, mint a SZÜLŐI szerep.
Hogyan kell ezt jól játszani?
Lehet-e egyáltalán?
Kell-e egyáltalán?
Le lehet-e vetkőzni ezt a szerepet?
Levegyem, ne vegyem?
Ki vagyok nélküle?
És ki lehetek általa?
Én ezekre a kérdésekre még mindig nem tudom a választ.
Viszont abban egyre biztosabb vagyok, hogy a gyermeknevelés nem egy képesség, nem egyfajta tudás vagy bölcsesség, és nem is abban mérendő, hogy a gyermekünk, mint „szülőségünk végeredménye”, hogyan viselkedik és hogy teljesít az iskolában vagy az életben.
Számomra az anyaság lényege a KAPCSOLAT. Már nem számít mit tudok, és milyen képességem hiányos, és az sem, hogy a gyermekem mit produkál és mit nem, mert egy a lényeg, - amit mindig monitorozok - hogy milyen a kapcsolatunk.
Hogyan kapcsolódunk mi ketten?
Látjuk-e, halljuk-e magunkat és egymást?
Egyformán fontos-e az ÉN és a TE?
Csak beszélek vagy képes vagyok hallgatni/meghallani is?
Fejet hajtok mindenre vagy képes vagyok nemet is mondani?
Csak a szimbiózist vágyom vagy képes vagyok értékelni a különbözőséget és az elkülönülést is?
Egyensúlyban van-e az adok és a kapok, vagy valahol kibillent, felborult ez az egyensúly?
És ami a legfontosabb: bízok-e abban, hogy az instabilnak vagy akár megszakadtnak tűnő kapcsolat ellenére is EGYEK vagyunk?
A jó szülő nem hiszem, hogy türelmesebb, gondoskodóbb, szigorúbb vagy engedékenyebb lenne... egyszerűen csak olyan amilyen, csinálja, ahogy tudja, és nem szűnik törekedni a kapcsolódás felé. Arra, hogy ebben a fájdalmasan izolált világban (is) kapcsolatban maradjon a gyermekével.
A Spiribuuu valamennyi játéka azért született, hogy ezt az újrakapcsolódáshoz vezető utat könnyebbé tegye, és elősegítse, elmélyítse a szülő-gyermek közötti interakciót. Az ünnep közeledtével talán több idő és tér adódik erre, ezért szeretettel ajánlom az ünnepi játék-és könyvcsomagjainkat, amelyeket különböző tematika szerint válogattam össze.
Indulatszelídítő csomag
Ebbe a csomagban azokat a termékeinket válogattuk össze, amelyek hasznára válhatnak az erős indulatokkal küzdő gyermekeknek. A könyvek és a kártyajáték segít megérteni a harag mögött megbúvó szükségleteket, és olyan módszereket tanít a gyerekeknek, amivel le tudják nyugtatni magukat és amivel úgy tudják kifejezni magukat, hogy az ne legyen bántó.
Önbizalom Edző csomag
Ebben a csomagban csupa olyan termékünk került, amelyek célja az önbizalom megerősítése, így a Spiribuuu Suli sorozat I. része: Cápa Cintia és az önbizalom, a Sárga Napló és a Barátság Mágnes kártyajáték.
Pozitívra hangoló csomag
A pozitív pszichológia elvein alapuló önreflexiós Sárga Naplót és a Spiribuuu Suli sorozat különkiadását, a Hosszútűrő tanár úr meséje az életről c. olvasmányt+munkafüzetet tartalmazza ez az érzelmi készségeket fejlesztő csomagunk. (Katt a képre a további információért!)
